A vacsora

*Cat szemszöge*
 Katy nagyon morcosan jött vissza, leűlt mellém karba tette a kezét és hintázott a széken.Haltam meg a kíváncsiságtól hogy vajon mi történhetett, de el voltam foglalva a saját problémáimmal.Louis és Eleanor ölelkeztek, csókolóztak és folyton puszilgatták egymást az asztalnál, ami eléggé féltékennyé tett engem.Ha az a lüke Louis nem ment volna el, akkor most én lennék El helyében és én bújnék hozzá ha kell ha nem, és én csókolnám meg, és én hallgatnám a bugyuta meséit a répakirályról és hercegnőjéről.
-Minden rendben?-zökkentett ki Harry az ábrándozásomból.
-Őő..igen persze, miért?
-Mert kérdeztem valamit és...
-Ja bocsi, megismételnéd?-néztem rá, pirultam, zavarban voltam, mert Liam és Niall vigyorogva méregettek engem.
-Vacsora után ráérnél egy személyes beszélgetésre?-kérdezte és elpirult.Hát nem tudom mit akarhat, de bólintottam és újra a tányéromon levő isteni kajának szenteltem az összes figyelmem.Épp tele volt a szám, mikor El felém fordult.
-És hogy megy a suli, Cat?Még mindig az a lassú felfogású, enyhén degenerált agyú diák vagy?-hát ez meglepett.Félrenyeltem és elkezdtem köhögni, hirtelen azt hittem megfulladok.Alig jutottam szóhoz.
-Hát-mondtam volna hogy tényleg nem megy valami fényesen a tanulás, de nem a degenerált agyam, hanem a haverjaim akadályoznak meg, de nem tudtam, mert El közbe szolt.
-Ahogy gondoltam.Mondtam Louisnak, hogy ha majd híresebb lesz és gazdag, fordítson rád egy kisebb pénzösszeget, hogy tudjál egy specialistához menni, aki majd segít felzárkózni a többiekhez.-na itt betelt a pohár, felálltam, és épp készültem megtépni a kis ribancot, mikor Katy és Harry egyszerre ragadták meg kétfelől a karom és húztak vissza a helyemre.Eleanor csak mosolygott, én meg Louisra néztem felháborodva, hogy ő is hallotta, hogy miket mondd a csaja?!De nem, Louis épp a szüleivel beszélhetett és izgatottan magyarázott valamit.
-Hát tudod, Eleanor, vannak, akiknek fontosabb a baráti kör, a szórakozás, mint a folyamatos könyv bújás és okoskodás, szerintem bőven van időm felnőni, addig is élvezem a gyermekkorom helyetted is, mert ahogy elnézem neked nem volt.
-Cat!Ne sértegesd Elt!-csattant fel Louis.
-A pofám leszakad!Ezt bezzeg meghallottad!-nagyon pipa lettem, így fogtam a tányérom és felmentem vele az emeletre.Tudom, nem illik, de leszarom, Eleanor csak elveszi az étvágyamat.Kimentem a tetőre, ha valami bánt mindig ide jövök, és olyankor Louis utánam jön, hogy megvigasztaljon és énekeljen nekem.
 Titokban reménykedtem benne, hogy Louis most is megjelenik, átölel és elénekli nekem, hogy nem lesz semmi baj, és minden megoldódik, meg hogy a barátok mindig összetartanak.De nem jött.Csak eszegetem a tetőn, mikor hallom hogy nyílik az ablak és valaki próbál kijutni.Hátrafordultam és megláttam Harryt.Kimászott hozzám.
-Szia-mosolygott rám.
-Hello.-mondtam rosszkedvűen és félretettem a kajám.
-Minden oké?
-Aha, csak gondoltam duzzogok kicsit
-Hideg van-mondta és közelebb űlt, levette a felsőrészét és a hátamra terítette majd átkarolt.Hallgattunk, csak űltünk egymás mellett.Elkezdtem könnyezni, mert megint Louisra gondoltam, és arra hogy minden el van cseszve.Aztán a könnyezésből megint sírás lett.Harry szorosan ölelt és motyogott nyugtató szavakat, de nekem most nem ez kellet.
-Elénekled a "Azért vannak a jó barátok"-at?-Harry meglepődött a kérdésen.
-Ezt szokta Louis énekelni, ha szomorú vagy?-én csak bólogattam, mert beszélni már nem tudtam.Harry elkezdte énekelni, én meg becsukott szemmel az arcom a mellkasába fúrtam és sírtam, aztán már csak hüppögtem és végül sikerült megnyugodnom.Harry nem hagyta abba az éneklést, és valljuk be, nagyon szép hangja van, megnyugtató...Jól esett hogy itt van velem.Akkor újra hallottam, hogy az ablak nyílik.Katy mászott ki rajta.
-Hát ti?-meghallotta, hogy Harry énekelt és meg sem várta a választ, leűlt mellém és amennyire még volt helye megölelt.Így ültünk hosszú ideig, Harry ölelt és énekelt, én hüppögtem, néha még sírtam kicsit, de nem olyan sokat, Katy meg simogatott, és elmerült a gondolataiban.
*Katy szemszöge*-még a vacsorán
 Cat felment kajával együtt.
-Hát ebbe meg mi ütött?-kérdezte Eleanor.
-Mindegy.-mondta Louis és eszegettek tovább, én és harry összenéztünk.Felálltam, hogy menjek fel Cathez, de Harry mondta hogy ő beszél vele.Feltrappolt az emeletre.Én visszaültem.Ekkor Zayn és Eleanor elkezdtek valamin hangosan kacagni.Én is akartam kacagni, így megkérdeztem:
-Mi olyan vicces?
-Vigyázat, büfi invázió!!-mondta Eleanor kacagva.A mosoly az arcomra fagyott.Zaynre néztem csalódottan, aki nézett engem és tettette hogy böfög egyet.
-Hülye barom!Csak ennyi eszed van.-mondtam neki, ő abbahagyta a kacagást és válaszolni akart, de nem hagytam neki lehetőséget, megköszöntem a vacsorát, és felmentem Caték után.Mikor láttam, hogy Cat sír, és harry vigasztalja, úgy ahogy Louis tette régebb nekem is sirhatnékom támadt de csak lenyeltem a gombócot ami a torkomban lüktetett, erős csaj vagyok, nem szoktam sírni.Kimásztam az ablakon.
-Hát ti?-kérdeztem automatikusan, de nem is vártam választ, csak leűltem én is, hogy hallgassam Harry megnyugtató énekét.Aztán nyílt az ablak és egy ismerős hang szólalt meg.
-Hát itt meg mi folyik?........