Eleanor

Oda mentem az asztalhoz ahol megkapjuk a számot ekkor..megszólalt a telefonom.Cat hívott.Bisztos felébredtek és elolvasták a levelet.Nem vettem fel, csak bámultam a képernyőt, és bambultam.

-Nem veszed fel?-kérdezte anya, én megráztam a fejem és a zsebembe mélyeztettem a telefonom.Megkaptam a számot, és mentünk a többiekhez.Voltak ott jó sokan, volt kis időm gyakorolni még.A telefonom folyton szólt, végül beállítottam rezgőre.Összesen 28 hívás és 15 SMS jött Katytől és Cattől.De nem vettem figyelembe őket.

*Cat szemszöge*

Már legalább 100x hívtam Louist, de nem veszi fel.Sírva rogytam össze a nagyszoba kellős közepén, Katy mellém űlt és átölelt.

-Ez a Louis tiszta hülye-mondtam remegő hangon.

-Vissza fog jönni, és akkor majd lebasszuk nagyon...nem is bisztos hogy bejut-de, be fog jutni, nagyon jó hangja van.

-Én...szeretem őt, és ő nem hagyott lehetőséget hogy elmondjam, nem veszi fel a telefont.

-Még el tudod neki mondani...még nincs vége mindennek.

-Ha az x faktor elkezdődik és ő tovább jut híres lesz és félek a végére már tényleg elfelejt és tuljut rajtam.

-Ez nem fog előfordulni.Ha Louis igazán szeret, akkor fél év múlva is fog szeretni!-mondta Katy és felsegített a földröl-Hisz ismered őt!Hozza a hülye, elhamarkodott döntéseket, miközben ő szentül hiszi, hogy jól cselekszik, aztán kis idő mulva rájön hogy mekkora barom volt és visszajön...

-Igen de...mi van ha most ez máshogy lesz?Louis nélkül...minden más lesz.Az iskola...a csütörtökök...minden!

-Tudom..de Louis előtt is volt élet és Louis után is lesz!-mondta Katy-Tudod mit?Bassza meg!Ha azt hiszi, hogy nekünk jobb nélküle, akkor bebizonyítjuk hogy tudunk nélküle is élni!Nem kell nekünk Louis, ahhoz hogy jól szórakozzunk.

-Nem hagyhatjuk hogy tönkretegye a barátságunk csak emrt neki úgy áll fel.-próbálom magamat is győzködni.

-Szóval?Folytatódik az élet?-kérdezte Katy és egy halvány mosolyt eresztettem felé.

-Irány a pláza, hülyefejű leányka.-kacagott a válaszomon és felment mosakodni.Én még egyszer átolvastam a levelet, szépen összehajtogadtam, és eltettem egy bisztonságos helyre.Katynek nem mondtam el, de Louis már nagyon hiányzik, és az, hogy tudom hogy szeret ő is, és ezért megy el teljesen összetör.De vissza fog jönni...valamikor.És akkor elmondom neki hogy milyen hülye volt.De addig is...megpróbálom túlélni a napokat.

*Katy szemszöge-hónapok múlva*

Láttam Catet sírni Louis miatt, sokszor még a suliból is hazament miatta.De mostanában egyre ritkábban, sőt, az utóbbi hetekben szóba se került Louis.Persze minden szombaton leűlünk x-faktort nézni, hogy drukkoljunk Louisnak, és bandájának, a One Directionnak.Küldünk SMSeket, ha arról van szó, mert hát...Louis elhagyott minket de, attól még Louis marad, az a Louis, akit annyira szeretünk.

Most is szombat van, már csak 3an maradtak versenyben, Cat elzavarta a szüleit otthonról, hogy nyugisan tudjuk nézni az x-et.Szépen beűltünk a kanapéra, vvettünk magunkhoz popkornt és izgatottan vártuk hogy a fiúk jöjjenek.Nemsokára szinpadra léptek, mi ketten meg sikítottunk és ugráltunk mikor énekeltek.

Aztán mikor már mindenki elénekelte amit el kellet, jött a műsorvezető és hablatyolt minden féle szart, de mi csak egyre voltunk kíváncsiak:vajon a fiúk tovább jutnak?Sajnos a műsorvezető nem szóllította a fiúkat.Kiestek.Úgy maradtunk mint a fogászaton.Cat és én csak néztük a képernyőt hitetlenkedve, ahogy az öt fiú, és mentoruk, Simon sírnak, búlakodnak, gratulálnak a két továbbjutónak.De mi csak bambultunk magun elé, fel sem fogtuk hogy mi folyik ott.

-Ez azt jelenti...-kezdtem mondani, de elakadtam.Nem találtam a szavakat.

-....hogy Louis hazajön.-fejezte be Cat a mondatom.

*Cat szemszöge*

Gyűlölöm Louist azért amit tett velem és Katyvel.De annyira hiányzott már, hogy a gyűlölet bánattá, hiányérzetté alakult.Azon a szinten voltam hogy minden este lefekvés előtt titokban elolvasom a levelét és sírok egy sot.Persze Katy nem tud rólla.De mikor megtuttam hogy Louis hazajön, és hozza a bandát is(Niallt, Zaynt, Liamet és Harryt) csak arra tudtam gondolni hogy vége láthatom őt, végre megölelhetem, és mondhatom hogy szeretem, és hogy soha többet ne hagyjon el minket.

A szülei áthívtak minket magukhoz, hogy vegyünk részt az ünnepi vacsorán, amit Louis tiszteletére rendezett a Tomlinson familia.A testvéreivel nagyon jóban vagyok, folyton a nyakamon lógnak, hogy játszodjak velük vagy menjek velük bevásárolni meg ilyesmi.Úgymond ők helyettesítették Louist.

Már eléggé késésben vagyok, Katy már itt van teljes felszerelésben:

Segített ruhát választani és a sminkemet is összedobta fél óra alatt:

Majd rohantunk át a Tomlinson házhoz.Lottie épp az ablakban kukucskált és észrevett.Gondolom szólt a többieknek, mert az ikrek rohantak már ki és ugrottak a nyakunkban.Bevittük őket.

-Hello hello!-köszönt Katy énekelve.

-Sziasztok-jelent meg Louis édesanyja.Épp modnani akart valamit mikor csengettek.Lottie nyitott aajtót, és sikított mikor meglátta bátyját, majd mind a 4 testvér Louis nyakába ugrottak.Mi ketten meg próbáltunk elmenekülni a nagy családi ölelésből de Louis édesanyja megragadta a karunkat és mi is bekerültönk.Louis szája 2x korbevigyorogta a fejét, és úgy köszönt a családjának.Majd a tekintete rám tévedt és, a mosolya kicsit bizonytalan lett.Én meg csak néztem mosolyogva, és végül egyszerre borultunk egymás nyakába.

-Úgy hiányoztál te barom!-mondtam könnyezve.Louis jó szorosan magához szorított és mondja:

-Muszáj volt megtennem, remélem nem haragusztok.

-Már hogyne haragudnánk!-boxolta jól vállba Louist Katy.-Ekkora idiótát az életbe nem láttam, hogy tehetted ezt velünk?-vigyorodott el Mikor Louis bűnbánó racát bevetette.

-Ne haragudj Katy...-hajtotta le a fejét.

-Naaaa-nyafogott mellette valaki.Ekkor vettük csak észre, hogy Louis nem egyedűl van.Egy lány állt mellette, a háta mögött meg 4 fiú.A fiúkat felismertem, ők Niall, Liam, Harry és Zayn.A lányt viszont nem ismerem.

-Ja, igen, bocsi-kapott a fejéhez Louis-Lányok, bemutatom a..barátnőm-pirúlt el ennél a szónál-Eleanort!

A pofám leszakadt.Katyvel összenéztünk és láttam a tekintetében, hogy ki fogja nyírni a lányt.Én alig észrevehetően intettem a fejemmel hogy ne tegye, és hogy vágjon jó pofát hozzá.Láttam hogy megértette mit akarok mondani ezzel, telepatikusan "mondta" hogy ezért most tartozom neki sokkal.Én csak egy mosolyt erőltettem az arcomra és kezet fogtam a lánnyal.

-Szia, én Cat vagyok, ő meg itt a barátnőm, Katy.

-Igen, hallottam róllatok.Louis sokat mesélt a régi időkröl, de ne aggódj, Cat, nincs mitől tarts, Louis már mást szeret.-a szemem kétszer akkora lett, nem hiszem el, hogy elmondta....és ami még rosszabb:nem hiszem el, hogy már nem szeret!!Nem hiszem el, hogy ez a csaj ide jön, és úgy tesz mindha mindent tudna róllam, vagy Louisról, pedig semmit nem tud.Ideges lettem,. Katty megfogta a karom és nevetett.

-Gyere, Cat, mutatkozzunk be a másik 4...fiúnak.-majd elhúzott onnan, mielőtt még arconvágtam volna Eleanort.Katy elengedte a karom, és ment a 4 fiú irányába, de észrevettem, hogy az egyik nincs ott.A göndörhajú...Harry.De most nem is érdekelt hogy merre van.Éreztem hogy menten elsírom magam.Nem hagyhatom hogy Louisék lássák ahogy sírok, amúgy sem tudnám kimagyarázni magam.Felrohantam az emeletre, a szemem már könnyes volt, nem láttam semmit, de hirtelen valakinek nekicsapódtam.Majdnem hátravágtam magam, de elkapta a derekam és magához húzott, én meg szó nélkül maradtam, csak bámultam bele a hipnotizáló, zöld szemeibe.Aztán észbe kaptam, de már túl késő volt, már kitört belőllem a fuldokló, kétségbeesett zokogás...