A randi

Louis szemszöge
-El..beszélnünk kell.
-Persze szívem, mondjad, valami gond van?
-Igen...ez a harmadik alkalom hogy rosszat hallok felőlled, persze...nem..nem mintha hinnék vagy ilyesmi..-El közelített felém, hozzámsimúlt, mint egy cica.
-Miket mondanak?
-Olyasmit hogy..bántottad Catet és...beszóltál Katynek...ez...ez ugye nem igaz....-lesütötte a szemét, és nem válaszolt-kicsim...
-Figyelj, te ezt nem érted.-nézett fel rám elszántan-Cat...provokált engem...azt modnta hogy még őt szereted, meg ilyenek..
-Mi?Ezt...ezt nem nézem ki belőlle, Cat nem ilyen!Ismerem őt, tudom hogy..
-Szóval azt mondod hogy hazudok?-húzódott el.A hanglejtéséből rájöttem hogy ez nem tetszik neki.
-Nem, dehogy, édesem én csak...majd beszélek vele, oké?
-Okés.-bólogatott és adott egy puszit a számra.Hirtelen egy emlék rántott magára..mikor elmentem és megpusziltam Cat száját..olyan puhák volak az ajkai és hívogatóak.Egész nap csókolnám ha lehetne.De hamar visszatértem e jelenbe, és Cat helyét El váltotta fel.Ami kétségbe ejtő, hisz azért van El, hogy elfelejtsem Catet, enma zért hogy újra beleszeressek...vagy sose szerettem ki belőlle?
Cat szemszöge
 Újra itthon.Harry ma estére tervezte a randit.Állok a tükör előtt és bámulom magam.Boldog kéne legyek, nem?Hisz Harry olyan édes, és olyan jól néz ki, és törődik velem.De mégis úgy érzem nem a megfelelő személlyel megyek ma randizni.De bárhogy is van, Harryt megkedveltem, és nem fogom megbántani.
 Hamar kiválasztottam egy csini ruhát, letusoltam, kisminkeltem magam, felöltöztem, majd újra tükör elé áltam.Aztán az rára néztem.Hamarosan megérkezik.És már csengettek is.Lerohantam a lépcsőn és izgatottan nyitottam ki az ajtót.Harry ált ott kiöltözve, és csokor virággal a kezében.Lila rózsák voltak, gyönyörűek.
-Szia.-mondta mosolyogva...hű, gyönyörű vagy.
-Köszi.-pirultam el.-miután a rózsák vízbe kerültek harry megfogta a kezem és beűltünk a kocsiba-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Egy nyugis helyre...
-Az normális, hogy majd kiugrok a bőrömből?Nem éreztem így magam amióta...-nem tudtam befejezni a mondatot, de arra gondoltam hogy mindig ilyen izgatott voltam, ha Louisal csak kettesben maradtunk.
-Amióta..?
-Hát...amióta...szóval már régóta.-Harry elvitt egy kis vendéglőbe.Nemrég nyílhatot mert még nem voltam itt és nem is hallottam rólla.Nagyon otthonos, barátságos hely, tele virágokkal, és olyan természetes is.Harry kivezetett a kertbe.
-Lefoglaltam a helyet..hogy senki se zavarhassan.
-De a szakácsot azért megtartottad, ugye?-kacagtam.
-Hülye lettem volna őt is elküldeni.-a kertben volt egy kis tó, és egy nagy fa.A fa alatt volt megterítve az asztal.Oda űltünk le.
-Meghitt hely.-mosolyogtam rá bíztatóan.Nagyon idegesnek tűnt.
-Az...igazából...Liam besegített a dologba, jobban ért ezekhez.
-Liam ügyes...nehéz velük bánni?
-Mármint a 4 őrülttel?Nem...nem nehéz, ők..a barátaim, sőt..ők a testvéreim.De...Louis különösen az..de mostanában úgy eltávolodtunk egymástól.
-Mi lehet az oka?
-Nem tudom..talán El...talán csak pillanatnyi elmeállapot, nem tudom.De vissza akarom kapni a legjobb barátomat.
-Vissza fogod kapni.Ezt megígérem neked...-beszélgettünk.Nagyon szokat.Persze ettünk is de nem azon volt a hangsúly.Harry tényleg nagyon figyelmes.Órákon keresztűl csak beszéltünk.Aztán hazakísért, gyalog mentünk haza, mert ittunk kicsi bort és így nem vezethetett.Majd megáltunk az ajtóm előtt.Szembe fordúltunk egymással.
-Majd..megismételjük még?-kérdezte és a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Bisztosan.
-A közeljövőben?-kérdezte és a hajam félresimította az arcomból.
-Remélhetőleg.-pillantottam le az ajkaira.
-Látlak holnap?-felpillantottam a szemeire és láttam hogy ő is az ajkaim bámulja.
-Mindenképp.-ekkor összeértek az ajkaink és melegség áradott el a testemben.Megnyugtató volt.Csókunk hosszú volt és érzéki, beletúrtam göndör fürtjeibe, Harry felsóhajtott.Ekkor kinyilt az ajtó.....